Segédanyagok szerepe az étrend-kiegészítőkben: technológiai szükségszerűség vagy potenciális kockázat?

2026.01.16.    3
Kategória: SZNCIA Akadémia
Címkék: #Pivarcsik Tamás, PhD, gyógyszervegyész-mérnök
Segédanyagok szerepe az étrend-kiegészítőkben: technológiai szükségszerűség vagy potenciális kockázat?

Szakmai áttekintés az étrend-kiegészítőkben használt segédanyagok technológiai szükségszerűségéről, a formulázásban betöltött funkcionális szerepükről és a hatóanyagok biohasznosulására gyakorolt döntő hatásukról.

Az étrend-kiegészítők összetételének értékelése során a figyelem jellemzően az aktív hatóanyagokra irányul (ahogy a korábbi közleményeinkben is), ugyanakkor a készítmények jelentős részét segédanyagok (excipiensek) is alkotják. Ezek az összetevők nem rendelkeznek deklarált fiziológiai hatással, de technológiai és biológiai szempontból nem tekinthetők elhanyagolhatónak.

A jelenlegi tudományos álláspont szerint a segédanyagok szerepe funkcionális, formulázási és biohasznosulási kontextusban is értelmezhető [1].

A segédanyagok definíciója, funkciója és néhány fajtái

A segédanyagok olyan nem aktív összetevők, amelyek célja a készítmény:

  • fizikai stabilitásának biztosítása,
  • gyárthatóságának és reprodukálhatóságának javítása,
  • adagolhatóságának és eltarthatóságának optimalizálása [2].

Gyógyszertechnológiai szakirodalom egyaránt hangsúlyozza, hogy orális szilárd adagolási formák esetén a segédanyagok alkalmazása elengedhetetlen, különösen alacsony dózisú hatóanyagok esetében [3].

Néhány fajtái és funkciójuk:

Töltőanyagok: A hatóanyag térfogatának növelése, egyenletes eloszlás biztosítása, adagolhatóság javítása.

Kötőanyagok: A tabletta mechanikai szilárdságának biztosítása, részecskék összetartása.

Szétesést segítő anyagok: A tabletta gyors szétesésének elősegítése a gyomor-bélrendszerben.

Csúsztató- és kenőanyagok: A gyártási folyamat megkönnyítése, tapadás és súrlódás csökkentése.

Bevonóanyagok: A hatóanyag védelme

Stabilizátorok: A hatóanyag lebomlásának lassítása

Ízesítő- és édesítőanyagok: Fogyasztói elfogadhatóság javítása.

Segédanyagok és biohasznosulás összefüggése

Egyre több publikáció mutat rá arra, hogy a segédanyagok nem pusztán inert hordozók, hanem képesek befolyásolni:

  • az oldódási sebességet,
  • a kioldódási profilt,
  • valamint a hatóanyag bélrendszeri felszívódását [4].

Biofunkcionális segédanyagok: új megközelítés

A modern formulázási kutatásokban megjelent a „biofunkcionális excipiensek” fogalma, amely olyan segédanyagokra utal, amelyek [5]:

  • javíthatják a hatóanyag oldhatóságát,
  • módosíthatják a permeabilitást,
  • vagy befolyásolhatják a felszabadulási kinetikát.

Biztonsági és tolerálhatósági szempontok

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) állásfoglalása szerint a jóváhagyott segédanyagok általánosságban biztonságosnak tekinthetők, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy:

  • az egyéni tolerancia eltérő lehet,
  • hosszú távú, kombinált expozíció esetén a hatások összeadódhatnak [6].

Ez különösen releváns azoknál a fogyasztóknál, akik:

  • több étrend-kiegészítőt párhuzamosan alkalmaznak,
  • vagy érzékeny bélrendszeri, immunológiai állapottal rendelkeznek.

Összefoglalás

A jelenlegi tudományos bizonyítékok alapján a segédanyagok:

  • (gyártás)technológiailag szükségesek,
  • biológiailag nem teljesen elhanyagolhatók,

A kérdés nem az, hogy szükség van-e segédanyagokra, hanem az, hogy:

milyen típusú, mennyiségű és milyen céllal alkalmazott segédanyagok kerülnek egy étrend-kiegészítő formulába.

Ez a megközelítés kulcsfontosságú a tudományosan megalapozott, hosszútávon fenntartható termékfejlesztésben.

Márkák, akik már a tudatos tájékoztatást választották.

Megnézem a csatlakozás feltételeit.

Felhasznált szakirodalom

[1] M.E. Aulton. Pharmaceutics: The Science of Dosage Form Design. Churchill Livingstone (Elsevier Health Sciences).

[2] https://www.who.int/publications/m/item/trs-1052---annex-2--who-good-manufacturing-practices-for-excipients-used-in-pharmaceutical-products (elérhető: 2026.01.14)

[3] R.C. Rowe és mtsai, (Eds.). (2020). Handbook of Pharmaceutical Excipients (7th ed.). Pharmaceutical Press.

[4] G.L. Amidon és mtsai. A Theoretical Basis for a Biopharmaceutic Drug Classification: The Correlation of in Vitro Drug Product Dissolution and in Vivo Bioavailability. Pharm. Res. 1995, 12, 413–420. https://doi.org/10.1023/A:1016212804288

[5] M.R. Qelliny és mtsai. Biofunctional Excipients: Their Emerging Role in Overcoming the Inherent Poor Biopharmaceutical Characteristics of Drugs. Pharmaceutics 2025, 17, 598. https://doi.org/10.3390/pharmaceutics17050598

[6] https://www.efsa.europa.eu/en/science/scientific-committee-and-panels/faf (elérhető: 2026.01.14)

 

Szerző: Pivarcsik Tamás, PhD – Gyógyszervegyész-mérnök