Szakmai áttekintés az étrend-kiegészítőkben használt segédanyagok technológiai szükségszerűségéről, a formulázásban betöltött funkcionális szerepükről és a hatóanyagok biohasznosulására gyakorolt döntő hatásukról.
Az étrend-kiegészítők összetételének értékelése során a figyelem jellemzően az aktív hatóanyagokra irányul (ahogy a korábbi közleményeinkben is), ugyanakkor a készítmények jelentős részét segédanyagok (excipiensek) is alkotják. Ezek az összetevők nem rendelkeznek deklarált fiziológiai hatással, de technológiai és biológiai szempontból nem tekinthetők elhanyagolhatónak.
A jelenlegi tudományos álláspont szerint a segédanyagok szerepe funkcionális, formulázási és biohasznosulási kontextusban is értelmezhető [1].
A segédanyagok definíciója, funkciója és néhány fajtái
A segédanyagok olyan nem aktív összetevők, amelyek célja a készítmény:
Gyógyszertechnológiai szakirodalom egyaránt hangsúlyozza, hogy orális szilárd adagolási formák esetén a segédanyagok alkalmazása elengedhetetlen, különösen alacsony dózisú hatóanyagok esetében [3].
Néhány fajtái és funkciójuk:
Töltőanyagok: A hatóanyag térfogatának növelése, egyenletes eloszlás biztosítása, adagolhatóság javítása.
Kötőanyagok: A tabletta mechanikai szilárdságának biztosítása, részecskék összetartása.
Szétesést segítő anyagok: A tabletta gyors szétesésének elősegítése a gyomor-bélrendszerben.
Csúsztató- és kenőanyagok: A gyártási folyamat megkönnyítése, tapadás és súrlódás csökkentése.
Bevonóanyagok: A hatóanyag védelme
Stabilizátorok: A hatóanyag lebomlásának lassítása
Ízesítő- és édesítőanyagok: Fogyasztói elfogadhatóság javítása.
Segédanyagok és biohasznosulás összefüggése
Egyre több publikáció mutat rá arra, hogy a segédanyagok nem pusztán inert hordozók, hanem képesek befolyásolni:
Biofunkcionális segédanyagok: új megközelítés
A modern formulázási kutatásokban megjelent a „biofunkcionális excipiensek” fogalma, amely olyan segédanyagokra utal, amelyek [5]:
Biztonsági és tolerálhatósági szempontok
Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) állásfoglalása szerint a jóváhagyott segédanyagok általánosságban biztonságosnak tekinthetők, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy:
Ez különösen releváns azoknál a fogyasztóknál, akik:
Összefoglalás
A jelenlegi tudományos bizonyítékok alapján a segédanyagok:
A kérdés nem az, hogy szükség van-e segédanyagokra, hanem az, hogy:
milyen típusú, mennyiségű és milyen céllal alkalmazott segédanyagok kerülnek egy étrend-kiegészítő formulába.
Ez a megközelítés kulcsfontosságú a tudományosan megalapozott, hosszútávon fenntartható termékfejlesztésben.
Márkák, akik már a tudatos tájékoztatást választották.
Megnézem a csatlakozás feltételeit.
Felhasznált szakirodalom
[1] M.E. Aulton. Pharmaceutics: The Science of Dosage Form Design. Churchill Livingstone (Elsevier Health Sciences).
[2] https://www.who.int/publications/m/item/trs-1052---annex-2--who-good-manufacturing-practices-for-excipients-used-in-pharmaceutical-products (elérhető: 2026.01.14)
[3] R.C. Rowe és mtsai, (Eds.). (2020). Handbook of Pharmaceutical Excipients (7th ed.). Pharmaceutical Press.
[4] G.L. Amidon és mtsai. A Theoretical Basis for a Biopharmaceutic Drug Classification: The Correlation of in Vitro Drug Product Dissolution and in Vivo Bioavailability. Pharm. Res. 1995, 12, 413–420. https://doi.org/10.1023/A:1016212804288
[5] M.R. Qelliny és mtsai. Biofunctional Excipients: Their Emerging Role in Overcoming the Inherent Poor Biopharmaceutical Characteristics of Drugs. Pharmaceutics 2025, 17, 598. https://doi.org/10.3390/pharmaceutics17050598
[6] https://www.efsa.europa.eu/en/science/scientific-committee-and-panels/faf (elérhető: 2026.01.14)
Szerző: Pivarcsik Tamás, PhD – Gyógyszervegyész-mérnök