Étrend-kiegészítő gyártástechnológia: Hogyan készülnek a biztonságos és hatékony termékek?

2026.09.02. 82

Kategória: SZNCIA Akadémia

Címkék: #Cellár László, Linkcsomag.hu

Étrend-kiegészítő gyártástechnológia: Hogyan készülnek a biztonságos és hatékony termékek?

Mit jelent az étrend-kiegészítő gyártástechnológia? Így befolyásolja a keverés, a kapszulázás, a csomagolás és az ellenőrzés a minőséget.

Egy étrend-kiegészítő minőségének ellenőrzése nem áll meg annál, hogy a laboratórium megméri a vitaminok, ásványi anyagok vagy növényi komponensek mennyiségét. Ugyanilyen fontos annak vizsgálata, hogy került-e a készítménybe olyan anyag, amelynek nem kellene benne lennie, vagy amely csak meghatározott határérték alatt fogadható el.

A szennyeződés forrása többféle lehet. Egy növényi alapanyag már a termesztés során felvehet bizonyos fémeket a talajból, tartalmazhat növényvédőszer-maradványokat vagy penészgombák által termelt toxinokat, míg a feldolgozás és tárolás további kockázatokat jelenthet. Más problémák a nem megfelelő higiéniai körülményekből, a keresztszennyeződésből vagy hibás alapanyagból származhatnak.

Ezért nincs minden étrend-kiegészítőre egyetlen azonos laborvizsgálati csomag. A keresett szennyezőanyagokat az összetevők eredete, a gyártási technológia és az adott termékhez kapcsolódó kockázatok alapján választják ki. Az Európai Bizottság meghatározása szerint az élelmiszer-szennyezők olyan nem szándékosan hozzáadott anyagok lehetnek, amelyek például környezeti eredetből, mezőgazdasági termelésből vagy feldolgozásból kerülnek az élelmiszerbe.

Milyen szennyezőanyagokat kereshetnek az étrend-kiegészítőkben?

A vizsgálati terv mindig termékspecifikus. Egy algát tartalmazó készítménynél más szennyezők lehetnek jellemzők, mint egy növényi kivonatnál, fehérjepornál vagy ásványianyag-készítménynél. A laboratórium ezért először azt értékeli, milyen szennyeződések fordulhatnak elő reálisan az adott alapanyagban.

Nehézfémek és más potenciálisan toxikus elemek

A leggyakrabban vizsgált elemi szennyezők közé tartozik az ólom, a kadmium és a higany, bizonyos alapanyagoknál pedig az arzén különböző formáinak meghatározása is indokolt lehet. Ezek egy része természetes geológiai eredetből is jelen lehet a talajban és a vízben, így a növények vagy tengeri eredetű alapanyagok felvehetik őket.

Az Európai Unió egyes élelmiszer-kategóriákra, köztük bizonyos étrend-kiegészítőkre is maximális szennyezőanyag-szinteket határoz meg. A jelenlegi szabályozási keretet az élelmiszerek egyes szennyezőanyagaira vonatkozó uniós határértékek adják, amelyek között ólomra, kadmiumra és higanyra vonatkozó előírások is szerepelnek.

A fémek vizsgálatához nagy érzékenységű elemanalitikai módszereket alkalmazhatnak, például ICP-MS vagy ICP-OES technikát. Ezekkel egyszerre több elem nagyon alacsony koncentrációja is meghatározható, de a megfelelő minta-előkészítés és a hiteles referenciaanyag ebben az esetben is alapvető.

Egy 138 étrend-kiegészítő elemtartalmát vizsgáló kutatás 71 különböző elem koncentrációját mérte meg, és jelentős eltéréseket talált az eltérő eredetű készítmények között. A természetes összetevőket tartalmazó termékek egy részében nagyobb koncentrációban fordultak elő bizonyos potenciálisan toxikus elemek, ami jól mutatja, miért kell a szennyeződésvizsgálatot az alapanyag típusához igazítani.

Növényvédőszer-maradványok

Növényi eredetű étrend-kiegészítőknél a termesztés során alkalmazott növényvédő szerek maradványai is vizsgálati célpontok lehetnek. Nem egyetlen vegyületet keresnek, hanem gyakran több száz lehetséges hatóanyagra kiterjedő, úgynevezett multireziduum-módszereket alkalmaznak.

A kimutatható maradvány nem automatikusan jelent nem megfelelő terméket. A laboratóriumi eredményt az adott anyagra és élelmiszerre érvényes jogszabályi követelményekkel kell összevetni, illetve figyelembe kell venni az alapanyag eredetét és feldolgozottságát is.

Mikotoxinok

A mikotoxinok bizonyos penészgombák által termelt vegyületek, amelyek már az alapanyag termesztése, betakarítása vagy nem megfelelő tárolása során kialakulhatnak. Növényi poroknál, gabonaeredetű összetevőknél és egyes más természetes alapanyagoknál ezért például aflatoxinok vagy ochratoxin A vizsgálata is indokolt lehet.

A mikotoxinok jelenléte nem feltétlenül jár látható penészesedéssel. Éppen ezért a külső megjelenés vagy a szag önmagában nem alkalmas ezek kizárására; kimutatásukhoz célzott laboratóriumi analitika szükséges.

Mikrobiológiai szennyeződés is vizsgálható

A növényi porok, szárított alapanyagok és egyes folyékony készítmények baktériumokat, élesztőket vagy penészgombákat is tartalmazhatnak. A mikrobiológiai vizsgálatok ezért nemcsak azt nézhetik, hogy összességében mennyi mikroorganizmus található a mintában, hanem bizonyos esetekben konkrét, nemkívánatos mikroorganizmusokat is kereshetnek.

A vizsgálati kör ebben az esetben is a termék tulajdonságaitól és kockázatától függ. Az uniós élelmiszer-higiéniai szabályozás előírja a megfelelő higiéniai eljárások alkalmazását, míg a mikrobiológiai kritériumokról szóló uniós rendelet meghatározott élelmiszerekre és mikroorganizmusokra külön követelményeket állapít meg.

A laboratóriumban a teljes csíraszám, az élesztők és penészgombák mennyisége mellett az adott termék kockázati profiljától függően például Salmonella vagy más indikátor- és kórokozó mikroorganizmusok jelenlétét is ellenőrizhetik. A mikrobiológiai megfelelőség különösen fontos természetes eredetű, kevésbé feldolgozott alapanyagoknál.

Egy növényi eredetű étrend-kiegészítők mikrobiológiai állapotát vizsgáló kutatás baktérium- és gombaszennyeződést egyaránt kimutatott a vizsgált készítmények egy részében, ami alátámasztja, hogy a mikrobiológiai ellenőrzés bizonyos terméktípusoknál indokolt minőségi lépés lehet.

Nem engedélyezett vagy fel nem tüntetett anyagokat is kereshetnek

Fontos különbséget tenni a véletlen szennyeződés és a szándékos hamisítás között. Utóbbi esetben olyan összetevő kerülhet a termékbe, amely nincs feltüntetve a címkén, vagy amelynek alkalmazása az adott élelmiszerben nem megengedett. Ez már nem klasszikus környezeti szennyezés, hanem termékhamisítási vagy élelmiszerbiztonsági probléma.

Ilyen vizsgálatok különösen indokoltak lehetnek például sportteljesítményt, fogyást vagy szexuális teljesítményt célzó, ismeretlen eredetű készítményeknél. Az Európai Bizottság 2025-ös ellenőrzési jelentése is kiemelten foglalkozott olyan étrend-kiegészítőkkel, amelyekben tiltott vagy nem deklarált összetevők jelenléte merült fel.

A laboratórium ilyenkor célzott analitikai módszerekkel vagy szélesebb szűrővizsgálatokkal keresheti a nem várt vegyületeket. A vizsgálat egyik nehézsége, hogy előre nem mindig ismert, pontosan milyen idegen anyagot kell keresni, ezért a célzott mérés mellett tömegspektrometriás szűrés vagy más, több vegyület felismerésére alkalmas módszer is használható.

Hogyan döntik el, mit kell megvizsgálni?

Egy laboratóriumi csomag akkor szakmailag indokolt, ha a vizsgálatok az adott termék valós kockázatait fedik le. Egy növényi kivonatnál például a növényvédőszer-maradványok és mikotoxinok lehetnek fontosabbak, tengeri eredetű alapanyagnál bizonyos fémek, míg egy nedvességre érzékeny növényi pornál a mikrobiológiai állapot kerülhet előtérbe.

Az alapanyag eredete meghatározhatja, milyen környezeti szennyezők kerülhetnek a termékbe.
A termesztés és előállítás módja befolyásolja a növényvédőszer-maradványok, mikroorganizmusok vagy feldolgozásból származó szennyezők kockázatát.
A korábbi vizsgálati eredmények megmutathatják, mely paramétereknél fordult már elő eltérés egy adott beszállítónál vagy alapanyagtípusnál.
A jogszabályi határértékek meghatározzák, mely szennyezőanyagok esetében milyen koncentráció tekinthető még elfogadhatónak.

Az Európai Bizottság meghatározása szerint az élelmiszer-szennyezők a termelés, feldolgozás, csomagolás, szállítás vagy tárolás során, illetve környezeti eredetből is bekerülhetnek az élelmiszerbe. A megfelelő ellenőrzés ezért nem azt jelenti, hogy minden létező szennyezőanyagot megmérnek, hanem azt, hogy a termékhez kapcsolódó érdemi kockázatokat célzottan vizsgálják.

Mit jelent, ha a labor szennyezőanyagot mutat ki?

Egy anyag kimutatása önmagában még nem jelenti azt, hogy a termék nem megfelelő. A korszerű analitikai módszerek rendkívül alacsony koncentrációkat is képesek mérni, ezért a laboreredményt mindig az adott anyagra vonatkozó határértékkel és a vizsgált termék típusával együtt kell értelmezni.

A vizsgálati jegyzőkönyvben ezért nemcsak az szerepel, hogy egy szennyezőanyag jelen van-e, hanem annak mért koncentrációja és az alkalmazott mérési módszer is. Ha jogszabály vagy termékspecifikáció határértéket állapít meg, az eredményt ehhez hasonlítják.

A kimutatási határ és a mennyiségi meghatározás sem ugyanaz

A laboratóriumi módszereknek van egy olyan érzékenységi szintjük, amely alatt az adott anyag jelenléte már nem állapítható meg megbízhatóan. Emellett külön érték jelölheti azt a koncentrációt, amelytől kezdve a mennyiség már megfelelő pontossággal számszerűsíthető.

Ezért a „nem kimutatható” eredmény nem feltétlenül jelenti azt, hogy az anyagból matematikailag nulla található a mintában. Azt jelenti, hogy az alkalmazott módszer meghatározott érzékenységi szintjén nem volt mérhető.

Mit jelent valójában a „szennyeződésekre bevizsgált” állítás?

Egy ilyen megfogalmazás csak akkor ad érdemi információt, ha ismert, pontosan milyen szennyezőanyagokra terjedt ki a vizsgálat. Egy kizárólag ólomra és kadmiumra végzett mérés például nem igazolja automatikusan a növényvédőszer-maradványok, mikotoxinok vagy mikrobiológiai szennyeződések hiányát.

Érdemes ezért olyan vizsgálati dokumentációt keresni, amelyből azonosítható:

melyik gyártási tételből származott a minta, mert egy korábbi tétel eredménye nem feltétlenül jellemzi a későbbi gyártást;
milyen szennyezőanyagokat vizsgáltak, és nem csupán egy általános „laboratóriumban ellenőrzött” állítás szerepel;
milyen eredményt mértek és milyen mértékegységben, hogy az érték összevethető legyen a vonatkozó követelménnyel;
mikor történt a vizsgálat és melyik laboratóriumban, így a dokumentum egyértelműen visszakövethető.

A vizsgálati eredmény tehát akkor használható valódi minőségi információként, ha konkrét termékhez, tételhez és meghatározott vizsgálati paraméterekhez kapcsolódik.

A szennyezésvizsgálat a teljes minőségellenőrzés egyik része

Az étrend-kiegészítők szennyezésvizsgálata elsősorban azt ellenőrzi, hogy a készítményben előforduló nem kívánt anyagok mennyisége megfelel-e az adott termékre vonatkozó követelményeknek. A vizsgálatok kiterjedhetnek nehézfémekre, növényvédőszer-maradványokra, mikotoxinokra, mikrobiológiai szennyeződésre vagy más, az alapanyaghoz kapcsolódó kockázatokra.

Nem létezik minden étrend-kiegészítőre egyetlen univerzális szennyezőanyag-vizsgálat. A megfelelő ellenőrzés alapja a kockázatok felismerése, a reprezentatív mintavétel és az adott szennyezőanyag kimutatására alkalmas analitikai módszer.

A laboratóriumi megfelelőség ugyanakkor csak a termék minőségének egyik részéről ad információt. A hatóanyag-tartalmat, az összetevők azonosságát, a stabilitást és a gyártási folyamat megbízhatóságát külön vizsgálatokkal kell értékelni.